Az Ószövetség többi része beszámol az emberek kudarcairól és Isten büntetéseiről. Időnként megemlíti az emberek engedelmességéről és Isten áldásaiból, melyek a hitet jutalmazták. Az Ószövetség végén ígéreteket találunk a Megváltó eljövetelére vonatkozóan, illetve arra a személyre vonatkozóan, aki előtte jön, előkészíteni eljövetelét.

Az Újszövetség Krisztus földi életéről és megmentésünkért hozott áldozatáról írt négy különböző beszámolóval (evangéliummal) kezdődik. Ezeket a feljegyzéseket különböző emberek írták – különböző embercsoportoknak, különböző időkben. Különböző módon mondják el a történetet, de mindannyian ugyanabban az alapvető igazságban osztoznak.

Az evangéliumokat követő Apostolok cselekedetei azoknak az eseményeknek a feljegyzésére szolgál, amelyek követték Jézus halálát és feltámadását. Elmondja, miként szállt le a Szentlélek az apostolokra, késztetve őket arra, hogy az evangélium üzenetét vigyék az elveszettekhez. Arról is olvashatunk ebben a könyvben, hogy miként reagáltak a férfiak és a nők az apostolok üzenetére.

Az Újszövetség következő része egy levélsorozat magánszemélyekhez és az Úr egyházának gyülekezeteihez. Ezek a levelek iránymutatásul szolgáltak arra, hogyan éljenek az Úrért. Megtanítanak bennünket arra, hogyan legyünk olyan emberek, amilyennek az Úr szeretne látni bennünket.

„Mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2 Timóteus 3:15). A Szentírásnak világosnak és érthetőnek kell lennie még egy gyermek számára is. Pál Isten kijelentése által írta le ezt a titkot ebben a néhány szóban. Ezekre a szavakra hivatkozva megérthetjük betekintését Krisztus titkába (Efezus 3:3-5). Igaz, hogy vannak olyan részei a Bibliának, amelyek olyan mélységekbe visznek, melyeket még a legnagyobb tudósok is csodálkozással néznek; meghökkenti őket néhány kijelentés. Mindazonáltal az üdvözülésről szóló üzenet olyan egyszerű, hogy még egy gyermek is megértheti.

„A teljes Írás Istentől ihletett” (2 Timóteus 3:16). A szó „ihletett” azt jelenti, „Isten sugallta”. A Biblia Isten által sugallt könyv. Negyven ember saját tollával írta le, de az üzenet nem a saját agyukból származott. 2 Péter 1:20-21 szerint: „Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

Időnként beszélünk arról, hogy embereket az ihletettség gondolataik vagy cselekedeteik magas szintjére emelte. A szónak ez a jelentése nem azonos azzal, amit a Biblia ihletettsége alatt értünk. Isten vette annak az embernek a gondolkodását és lelkét, aki leírta a Biblia szavait, és az ember saját szavaival és gondolataival Isten pontos üzenetét írta le. Időnként az a személy, aki írt, nem is értette azokat a dolgokat, amiket leírt. Isten volt a forrás. Akinek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a Biblia több mint egy emberek által írt könyv, elegendő időt szentelnie arra, hogy saját maga elolvassa, és akkor meglátja, még soha nem írtak hozzá fogható üzenetet vagy egy hasonló könyvet.

A BIBLIA HASZNÁLATA

A Biblia „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2 Timóteus 3:16-17). A Biblia nem olyan könyv, amelyet kiolvasnak, majd feltesznek a könyvespolcra. Nem azért kell olvasni, hogy az olvasó elgondolkozzon néhány szón vagy kifejezésen időnként, amikor másokkal beszélget. Az életről szól. Olvasni kell és az olvasottak szerint kell élni. Amikor a Bibliát megfelelően használjuk, növekedésre visz bennünket. Minden olyan jócselekedet ellátására alkalmassá tesz bennünket, amelyet fontolgatunk. Következésképpen csupán olvasmányként olvasni a Bibliát bizonyára nem azonos azzal, amire Isten szánta Igéjét.

Hasznos a tanításra. Azt jelenti ez, hogy amikor szeretnénk másokat az élet üzenetére tanítani, a Bibliának kell lenni az elsődleges forrásnak tanulmányainkban. Megtanít arra, miként éljünk bármilyenfajta körülmények között. A Biblia megtanít bennünket arra, hogy ne hazudjunk, illetve ne csapjunk be másokat, hanem legyünk becsületesek más emberekkel. Képzeld el, mennyivel jobban mennének a dolgok az üzleti életben és a kormány munkájában, ha az emberek hinnék és követnék Isten utasításait a becsületességgel kapcsolatban! Lehet, hogy soha nem fog megtörténni az üzleti életben vagy a kormányban, de megtörténhet most a te életedben, és óriási változást hozhat számodra.

Hasznos a feddésre. Nem csupán arra van szükségünk, hogy megtanuljuk, miként cselekedhetünk helyesen; azt is meg kell tanulnunk, mi az, ami nem helyes. Ha nem tudjuk mi az, ami bűnös, nem fogjuk megtanulni, hogyan kerüljük el a bűnt. Következésképpen Isten olyan helyzetekről is tanít bennünket, amelyeket el kell kerülnünk életünkben. Például, azt mondja, el kell kerülnünk az erkölcstelen életet minden körülmény között. Az erkölcstelenség lerombolja az otthont, a családot, és a személyt a kétségbeesés fájdalmaiba juttatja.

Hasznos a megjobbításra. Kevés haszna lenne annak, ha Isten megmondaná nekünk, mi az ami rossz, ha nem mondaná meg azt is, hogyan javítsuk ki azokat a dolgokat, amelyek rosszak. A Biblia felajánlja az általa elítélt helytelen dolgok javítását. A bűnbánat (megtérés) üzenete mindenkihez szól. Nem számít, mi a bűne valakinek, bűnbánat és engedelmesség által teljes bűnbocsánatot nyerhetünk.