Biblia, Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben
adott kijelentése, © 1992, Kálvin János kiadó

A kiadvány Eddie Cloer engedélyével, a Truth for Today sorozatban
megjelent írás fordításaként jelent meg.

Nyomdai sokszorosítás esetén a formátumnak és
betűtípusnak (Southern font) egyeznie kell az eredetivel.
Tíz példányt meg kell küldeni WBS Hungary
vagy jogutódja részére.

A Biblia három személyt mutat be Istenként: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. János 3:16 Istent az Atyaként mutatja be: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. János első fejezetében láthatjuk Istent a Fiú személyében:

Az Apostolok cselekedetei ötödik fejezetében Istent mint a Szentlelket látjuk. Amint Péter apostol megfeddte Anániást becstelenségéért, ezt mondta: „Miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?… Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” (Ap. Csel. 5:3-4)

Mindhárom – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – Istennek van nevezve és együttesen munkálkodik, még a bemerítkezésünknél is. Máté 28:19-ben Jézus mondta: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. Meg kell azonban érteni azt is, hogy Ők nem ugyanazok a Létezők. Mindegyikük birtokában van ugyanannak az isteni természetnek, de három különböző Létezőről van szó. Az Atya adta a Fiút (János 3:16). Jézusnak el kellett mennie ahhoz, hogy Isten elküldje a „Pártfogó”-t (János 16:7).

Mivel a Szentlélek soha nincs olyan néven nevezve, mint Jehova vagy Jézus, könnyen hihetik az emberek róla, hogy nem olyan Lény, mint az Atya és a Fiú. Sokan „semleges neműnek” – dolognak –, vagy „befolyásoló erő”-nek gondolták. Ezzel ellentétben a Biblia mindig hímnemben említi a Szentlelket. Jézus mondta: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok” (János 16:7; kiemelés a szerzőtől – a görög nyelvben a hímnemű ő áll ezen a helyen). A tizenharmadik versben hasonlóan hímnemben említette: „Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (János 16:13). Az Úr mindkét kijelentésében a hímnemű névmást használja a Szentlélekre.

Az a tény, hogy ő egy lelki lény, egyszerűen azt mondja ki, hogy ugyanolyan természete van, mint Istennek, az Atyának, hisz János 4:24 ezt írja: „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk”. Valóban, a „Szentlélek” nem annyira név, mint inkább egy leírása annak, akire használjuk. A személyiség vonatkozásában szent; természetében pedig lélek.

Röviddel keresztre feszítése előtt Jézus elmagyarázta tanítványainak a Szentlélek szerepét:

János 14 leírja a Szentlélek szolgálatát. Az apostolok közt az volt a küldetése, hogy vezesse őket minden igazságra. Hasonlóképpen, kalauzolta az ihletett szerzőket, hogy biztosítsák számunkra az Újszövetséget. Küldetése a világ számára az volt, hogy megítélje a hitetleneket. „Megítélni” azt jelenti, hogy arra késztet bennünket, hogy belássuk hibáinkat, és rávesz bennünket szívünk megváltoztatására oly módon, hogy az Isten felé forduljon. A Szentlelket azért küldték el a világba, hogy az igazság üzenetével keresse meg az embereket Isten számára.

A bűn megítélése

Azért lett elküldve a világ bűnének megítélésére, mert „nem hisznek Énbennem” (János 16:9). Amint olvashatjuk a Bibliában, a bűn olyasvalami, amit minden olyan személy, aki a felelősségre vonhatóságot hozó életkort elérte, elkövetett. „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3:23). Számos módja van a vétkezésnek (bűnnek). Bűnbe eshetünk Isten törvényének megszegése által. 1 János 3:4 szerint „aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés”. Amikor Isten azt mondja, ne tegyünk valamit, ám mi mégis megtesszük, akkor bűnt követünk el. Továbbá „minden gonoszság bűn” (1 János 5:17). Minden alkalommal, amikor elmulasztjuk megtenni amiről Isten azt mondja, meg kell tennünk, bűnt követünk el. Róma 14:23 szerint „minden ami nem hitből származik, az bűn”. Az író, Pál apostol lelkiismereti dolgokról beszélt, melyek önmagukban sem rosszak, sem jók nem voltak. Még ilyen esetekben is bűnt követünk el, amennyiben azt gondoljuk valamiről, hogy azt nem helyes megtenni, de mégis megtesszük. Végezetül úgy is bűnt követhetünk el, ha elmulasztjuk a jócselekedeteket megtenni. Jakab 4:17 állítja: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak”. Következésképpen a bűn egyetemes probléma – mindannyiunkat személy szerint érint.

A legnagyobb bűn a világban az, ha nem hiszünk Krisztusban, és nem vetjük belé bizalmunkat, mint Isten Fiába, aki azért jött ebbe a világba, hogy megváltást ajánljon fel nekünk. Ha az egyetlen bűn amit valaha is elkövetett valaki élete során az lenne, hogy nem hisz Krisztusban, mint Isten Fiában, akkor minden idők legnagyobb bűnében volna vétkes. Jézus ezeket jelentette ki: „ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben”; valamint „én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 8:24; 14:6). Péter pedig ezt mondta: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Ap. Csel. 4:12).

Isten Lelke azért jött, hogy hitre hívjon el bennünket és bemutassa a szörnyűségét annak a bűnnek Isten ellen, ha nem hiszünk Fiában.

Az igazság megítélése

Továbbá a Szentlélek azért lett elküldve, hogy megítélje a világ igazságát, mert „az igazság az, hogy én [Jézus] az Atyához megyek, és többé nem láttok engem” (János 16:10). Legalapvetőbb szinten az igazságosság azt jelenti, hogy jót cselekszünk. Mivel mindannyian vétkeztünk, „nincsen igaz ember egy sem” (Róma 3:10). Ezt is olvashatjuk: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatta ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot” (Róma 1:18).

Az egyetlen személy, aki valaha is úgy élt ezen a földön, hogy kísértések érték ugyan de ellen tudott állni, az Jézus. „Hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” (Zsidók 4:15). Miközben testileg Jézus ezen a földön volt, az emberek rátekintve láthatták, hogy különbözött a körülötte levőktől; benne igazságot találhattak. Ha Krisztus igazságát akarjuk magunkévá tenni, azt a belé vetett hiten keresztül tehetjük, mely révén az ő igazságát beszámítják nekünk. Róma negyedik fejezetében Pál elmagyarázza, hogy Ábrahámnak be lett számítva a hite:

A Szentlélek megítéli az elveszett világ igazságát rámutatva Arra, aki igaz, és felajánlva mindannyiunknak a lehetőséget, hogy hit által részesüljünk igazságában.

Az ítélet megítélése

A Lélek megítéli az embert úgy is, hogy „az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett” (János 16:11). E világ fejedelme Sátán. Hívják „a levegő birodalmának fejedelme”-ként (Efezus 2:2) és „e világ istené”-nek (2 Korinthus 4:4). Amikor Jézust megkísértette Máté negyedik fejezetében, Sátán azt mondta Jézusnak, ha leborul előtte, neki adja az uralmat ebben a világban, mivel azzal ő rendelkezik. Sátán ennek a világnak az istene, de amikor Jézus eljött, felvette Sátánnal a harcot. Ez a harc a kereszten való halálba vitte, melyből győztesen kerekedett felül halálból való feltámadása által. Amikor Krisztus feltámadt, letaszította az ördögöt a trónról. Sátánt most megítélik. A nap jön, amelyen végleg száműzik a pokolba. Már most is kötve van abban, hogy Isten gyermekeit nem kísértheti erejükön felül (1 Korinthus 10:13).

A Lélek küldetése mindenki számára és minden időben az, hogy dicsőítse Krisztust. Jézus ezt mondta: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (János 16:14-15).

Az Istenség mindhárom tagját tisztelni kell, mert mindannyian együtt munkálkodnak. Ma a Szentlélek üzenete számodra az, hogy higgy Krisztusban, ami arra késztet, hogy teljes engedelmességben alá veted magad, hogy bűneid meg legyenek bocsátva és életed lehessen Benne.