Biblia, Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben
adott kijelentése, © 1992, Kálvin János kiadó

A kiadvány Eddie Cloer engedélyével, a Truth for Today sorozatban
megjelent írás fordításaként jelent meg.

Nyomdai sokszorosítás esetén a formátumnak és
betűtípusnak (Southern font) egyeznie kell az eredetivel.
Tíz példányt meg kell küldeni WBS Hungary
vagy jogutódja részére.

Minden társadalom, amely valaha is létezett, hitt valamifajta istenben. Az istenük lehetett olyasmi, amit az emberek saját kezükkel alkottak meg, mégis úgy kezelték, mintha saját erejüket meghaladó erőkkel rendelkezett volna. Valójában, azoknak az isteneknek legtöbbje, amelyekben az emberek hittek, sokkal inkább hasonlított az emberekre, mint valami olyan létezőre, amelyet csodálni és követni lehetett volna. Általában arról olvashatunk a világ isteneivel kapcsolatban, hogy dühösek és féltékenyek egymásra, és visszaélnek erejükkel, melyről azt állították, azok ellen használják, akik nem akarják követni őket.

Mekkora különbséget látunk azok közt az istenek közt, akikről másutt olvasunk és hallunk, és a Bibliában kijelentett Isten között! Az a tény, hogy az emberek vágyakoznak valamilyen isten imádására, megmutatja, Isten elhelyezett bennünk egy vágyat valamilyen lényre és hatalomra, amely magasabb rendű nálunk. Minden isten, melyet emberek alkottak, gyengeségekkel rendelkezik, akárcsak mi magunk. Azt állítják róluk, hogy emberi problémákkal és kudarcokkal küszködnek.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (János 3:16). Nem számítana, mekkora hatalma van Istennek, ha nem törődne velünk. A Bibliában lévő Isten olyannyira a szeretet Istene, hogy egyenesen kijelentik róla: Isten szeretet . János első levele 4:8-ban olvashatjuk: „Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet”. A hetedik vers felszólít: „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent”. Istennek ez a szeretete nem korlátozódik azoknak a körére, akik szeretetre méltóak, és mindig azt teszik, ami helyes. Pálon keresztül Isten közölte velünk:

Gondolj egy Istenre, aki még akkor is szeret bennünket, mikor nincs bennünk semmi szeretni való! Gondolj arra, hogy elegendő mértékben szeret bennünket, hogy szeretetét hajlandó olyan formában kimutatni, hogy egyszülött Fiát az emberek által ismert legkegyetlenebb fajtájú halálra adja, hogy ezáltal lehetőségünk legyen megváltást nyerni!

Isten szeretete határtalan; az egész világé. Amikor Isten odaadta egyszülött Fiát, hogy haljon meg, és mi ezáltal bűnbocsánatot szerezhessünk, akkor szeretetét és irgalmát az egész világnak nyilvánította ki. A zsidókhoz írt levél 2:9 kijelenti: „Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kissebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen Ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált”.

Szívszorító látvány, ha egy gyermek olyan családban nő fel, ahol hiányzik a szeretet. Milyen szomorú azt látni, amint egy gyermek megpróbálja elérni, hogy édesapja szeresse, vagy legalább tegyen úgy, mintha szeretné! Mi az egész világegyetemet átkutathatnánk, mégsem találnánk egyetlen személyt sem, akit Isten ne szeretne.

„Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa” (János 3:17). Az emberek képzelete által teremtett istenekről azt állítják, azt keresik, miként kaphatnának rajta tévedéseinken, hogy miattuk elpusztítsanak bennünket. A Bibliában leírt Isten egyáltalán nem ilyen.

Az emberek lázadhatnak Isten ellen, ami következtében örök kárhozatban lehet részük, de ez nem azért történik meg, mert Isten így akarná. Isten szíve megszakad, amikor egy lélek elvész. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem akarja azt, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2 Péter 3:9).

Amikor Isten saját képére teremtette meg az embert, szívében azt kívánta, legyünk mindörökké vele. A gondot az jelenti, hogy a bűn eljött a világba, és minden ember életének része: „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Római 3:23). Mindannyian teszünk olyan dolgokat, melyekről Isten azt mondta, ne tegyük; és mindannyian elmulasztunk megtenni olyanokat, melyek megtételét kérte. A bűn, természetéből kifolyólag, büntetést követel: „Mert a bűn zsoldja a halál” (Római 6:23). Egymagunkban nem vagyunk képesek kimenteni magunkat a bűn okozta reménytelen helyzetből. Olyanná válik az, mint egy pókháló, amely annál szorosabban csavarodik ránk, minél erősebben kapálódzunk, míg végül képtelenek vagyunk kiszabadulni fogságából. Isten azt akarja, hogy meneküljünk meg, ezért elkészítette számunkra a menekülés útját, hogy a bűn fogságából kiszabadulhassunk és megbékélhessünk vele. Az üdvözülésünkért fizetett ár saját Fiának, az ártatlannak a halála a kálvárián a bűnösökért. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2 Korinthus 5:21).

Amikor Istent képzeled el, látod szerető arcát, amely kedves gyengédséggel tekint ránk, felajánlva egy új kezdetet, kiutat a bűnökből. Képzeld el Istent, mint egy Atyát, akinek szíve megszakad minden alkalommal, amikor vétkezünk! Képzeld el Istent, aki vágyakozik arra, hogy növekedjünk a hitben, és egyre jobban hasonlítsunk rá! Képzeld el, amint azt akarja, életünk legyen! Csak akkor látjuk Istent olyannak, mint amilyennek a Bibliában be van mutatva, ha ilyennek látjuk magunk előtt.

Isten azt akarja, hogy üdvözüljünk. Minden erő a birtokában van, kényszeríthetne bennünket arra, hogy megtegyük, amit akar. Eltávolíthatná az összes bűnt, megszüntethetné a csábítást. Elpusztíthatná az ördögöt, és akkor nem lenne választási lehetőségünk, hanem csakis érte élnénk ami biztosítaná, hogy vele élünk tovább, amikor a földi életünknek vége. Mindazonáltal, ha megtenné, akkor elvesztenénk választási lehetőségünket. Olyanokká válnánk, mint a robotok, akiket arra programoztak be, hogy kövessék Isten utasításait.

Isten azt akarja, válasszuk őt Istenünknek és Atyánknak, és szolgáljuk. Ezért nyújtott számunkra lehetőséget arra, hogy minden bűnünk meg legyen bocsátva Krisztusban. Hívogat bennünket, hogy válasszuk a belé vetett hitet és kövessük tanításait. Bár Krisztus biztosította a bűnbocsánat lehetőségét, Isten szólít bennünket a hitre és az önkéntes követésre.

Isten olyan, Isten, aki azt akarja, hogy üdvözülj, de nem fogja hatalmát felhasználni arra, hogy szolgálatára kényszerítsen. Azt akarja, határozd el magad, hogy hiszel benne és aláveted magad akaratának. Amint az Apostolok cselekedeteiben Péter Jézus haláláról és feltámadásáról prédikált, sokan hittek abban, amit elmondott. Szívük összetört, mert részesei voltak Krisztus halálba küldésének. Kiáltoztak: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” A Szentlélek vezette Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magához az Úr, a mi Istenünk” (Ap. Csel. 2:38, 39).

Saját magadnak kell eldöntened, mit hiszel Istenről. Megpróbálunk segíteni neked abban, hogy még többet tanulj róla, amint a Biblia bemutatja, de ettől függetlenül, saját magadnak kell választanod. Azt is el kell döntened, hiszel-e Istenben, és keresed-e az életet, amelyet felajánl, vagy elutasítod, és elszenveded az elutasítással járó szörnyű következményeket.